"Három akác és négy szemétdomb. Narancshéjak, rothadt almák, és az alma mater. Egy beomlott mozi Csokonai orra előtt. Szeszélyes téglarakás Csokonai jobb keze felől. Rozoga, pocsolyás környékű nyílvános kút Csokonai bal keze felől... Debrecen a rohamosan fejlődő városok hálátlanságával feledkezik meg mindenről, ami régebbi kitűnőségeire emlékezteti. Néhány év alatt átalakul a város külső képe, s átformálódik a lakók lelke is. Csokonainak nem sok hely jut benne, a tradíciók ősi büszkeségek kitépődnek a lelkekből."
Tóth Árpád (1913)
